(az utolsó) egy hét

2007 december 16. | Szerző: betmenke |

Szóval mit is tennénk, ha már csak egy hetünk lenne hátra? ha már csak egy hetet élhetnénk……. Az emberek nagy része valószínű örömöket hajszolna. enne, inna, látna, venne, költene, hisz ezeket a dolgokat most teheti meg utoljára. elvenné a világból utoljára azt, ami jár neki még, amit még nem tett meg. Lehet Te is étteremben vacsoráznál minden nap, a kedvenc borod innád, berúgnál, élnél csak úgy bele a világba.

És most elolvasván azt az előző mondatot állj meg egy percre. És gondolkozz el. Sokan, talán én is, talán Te is így éled az egész életed. Mész. Megyek. Habzsolod a világot. Csak kiveszed belőle ami neked kell. Úgy élsz, hogy tudod, hogy meghalsz egyszer. És tudod, hogy mit akarsz még megtenni. Úgy élünk, hogy azt nézzük mennyi mindent ki akarunk próbálni, új és új materiális, kézzel-fogható célokat tűzünk ki. álmokat álmodunk meg. És csak haladunk ezek felé. És csak ezek felé haladunk. elérjük, elvesszük. Majd újat tűzűnk ki, újat álmodunk meg és újat hajszolunk.

És most elolvasván az előző mondatot ismét állj meg egy percre. És gondolkozz el. Te mit tennél az utolsó heteden?  Te végiggondolnád az életed?  A szép perceid? Megpróbálnád nyugalommal megélni a helyzeted? Megpróbálnál nem haragudni senkire? Se Istenre, se Sorsra, se Magadra…….. Megpróbálnál kiülni a Dunapartra és összekuporodva  várni egy napsugárra, vagy az este először megjelenő csillagra? És tudnál örülni csupán egy napsugárnak, vagy egy ici-pici csillagnak? Tudnál mosolyogni viszonzást nem várva? csak adni önzetlenül? És bocsánatot tudnál-e kérni azoktól, akiket megbántottál? vagy megbocsájtani azoknak, akik bántottak? El tudnád mondani az embereknek, akiket szeretsz, hogy szereted őket?

És most elolvasván az előző mondatot még egyszer állj meg egy percre. És gondolkozz el. Miért csak az utolsó hetünkön kellene ilyeneket tenni? Miért csak akkor akarják  az emberek végiggondolni az életüket? a szép perceiket?  Miért nem tudunk örülni összekuporodva a Dunaparton egy napsugárnak, vagy az este először megjelenő ici-pici csillagnak? Miért nem tudunk mosolyogni viszonzást nem várva? csak adni önzetlenül? És miért nem kérünk bocsánatot, ha megbántottunk valakit? vagy miért nem bocsájtunk meg azoknak, akik minket bántottak? Miért nem mondjuk el az embereknek, akik fontosak, hogy szeretjük őket?

 És most elolvasván az előző mondatot még egyszer utoljára állj meg egy percre. És gondolkozz el.

Mi  lesz ha nem fogod tudni melyik az utolsó egy heted?

Nem fogod végiggondolni az életed soha? a szép perceid? Sosem örültél egy napsugárnak és az este először megjelenő ici-pici csillagnak sem? Nem fogsz mosolyogni sosem viszonzást nem várva? csak adni önzetlenül? És bocsánatot sem kérsz soha azoktól, akiket megbántottál? És sosem bocsájtasz meg azoknak, akik bántottak? És sose mondod el azoknak, akiknek szeretsz, hogy szereted őket.

És most elolvasván az előző mondatot tényleg állj meg. Annyi időre, amennyi neked kell. Akár az egész életedre állj meg.

Valami nem jó, érzed?

Addig kell végiggondolni, örülni, mosolyogni, bocsánatot kérni, megbocsájtani és legfőképp szeretni, ameddig megteheted. 

Addig kell élni, amíg megteheted.

Most. És nem holnap.