Köszönöm, bocsánat és szeretem

2007 december 17. | Szerző: betmenke |

Gondold el. naponta többször megesik….. rálépsz valaki lábára,  azt mondod neki bocsánat, – pedig lehet sosem láttad még -, valaki azt mondja egészségedre, amikor tüsszentesz és Te válaszolsz. Köszönöm.  Szól egy szám a rádióban és Te azt mondod… Szeretem ezt a számot….

Hétköznapi egyszerű szavak. Köszönöm, szeretem és bocsánat. 3 egyszerű szó.

 

Azonban három olyan szó, amin emberi kapcsolatok, barátságok, szerelmek múlhatnak.

 

Ez 3 dolog az életben, ami nagyon fontos is lehet. És nem is gondolkodunk rajta, vagy ha gondolkodunk rajta (ez már a jobbik eset…..) akkor is annyira, de annyira nehezen mondjuk ki. Nem tesszük meg. Mintha fájna megtennünk. Azt gondoljuk kevesebbek leszünk, ha kimondjuk: köszönöm, bocsánat és szeretem. Bár én inkább azt gondolom azt hisszük kiszolgáltatottabbak leszünk kimondván ezeket a szavakat. Mintha kiadnánk magunkat. És félnénk valaki visszaél vele. Az érzéseinkkel. Mert bizony mind a 3 szó komoly érzéseket rejt magában. Használjuk őket nap, mint nap hétköznapi kis dolgokra, ismeretleneknek mondjuk őket, mert az etikett néha megköveteli. de valahogy olyan nagyon nehezen mondjuk ki őket  azoknak akiket szeretünk, vagy szituációkban, amik fontosak, akkor, amikor súlyuk van. (mégha a saját etikettünk meg is követelné). Mert bizony ezeknek a szavaknak komoly súlyuk van.