régen és ma

2008 február 12. | Szerző: betmenke |

Régen mindig dalolni vágytam, csodás hangon énekelni

És az énekemmel a madarakat is túlzengeni.

Ma már nem vágyom másra mint csendben menni és minden madár énekét észrevenni

Régen mindig festeni vágytam, a színeket életre kelteni

És a képeimmel  az élet szépségeit nagyobbnak tettetni.

Ma már nem vágyom másra, mint az élet minden  színét  észrevéve sokat nevetni,

Régen mindig írni vágytam, a szavaknak értelmet adni

És a verseimmel  a bús-komort eltakarni.

Ma már nem vágyom másra, mint a bús-komort sem feledve mindig kacagni.

Régen mindig menni vágytam, a világból minél többet látni

És az új szépségekkel a régi egyszerűt  felülbírálni.

Ma már nem vágyom másra, mint az egyszerű minden percét megélve várni.

Régen mindig érezni vágytam, égni, égetni

És a az új érzésekre a régi hiányzókat lecserélni.

Ma már nem vágyom másra, mint a régi érzéseket lezárva az újakat megélni.

Régen mindig szeretni vágytam, egyre jobban lángolni

És a tűzzel a mindennapokat különlegesebbnek látni.

Ma már egyszerűen tudom, hogy minden napom különleges.

           

Mert szeretem így a kis egyszerű életem.

 

(Mások sokszor erre vágynak csak……….)