csodaszép felismerés

2008 október 22. | Szerző: betmenke |

Amire ő megtanított, hogy a szeretetet úgy kell nézni, úgy kell megbecsülni, hogy számít az, aki adja. Hogy annak a másiknak magában mennyit kell tenni egy őszinte érintésért, egy őszinte mosolyért. Megtanított, hogy meghitt pillanatok tudnak annyit érni, mint mással meghitt órák. Hogy pár ölelés tud annyit érni, mint mással átölelkezett éjszakák. Nem biztos, hogy jó ez a felismerés, hisz így elégnek látsz dolgokat, amiknél valójában már nagyon sokszor sokkal többet kaptál. A mélység is mélyebb volt mással, az ölelés is szorosabb, a szavak is igazabbak. De elgondolkodtató nagyon és szerethető ez a felismerés. Hogy erre is képes vagy. : )

Tudsz minőséget adni egy szeretésnek, egy ölelésnek. Tudsz embert látni a szeretés mögé. Tudsz munkát, küzdelmet, sorsot, sérülést látni egy ölelés mögé. És ezáltal olyan sokkal értékesebb lesz. Sokkal szerethetőbb lesz. Élővé teheted a szeretetet. A szeretet nem csupán egy szó többé, ami veled született és a legnagyobb természetességgel mindig is veled volt. Nem csupán egy érzés többé, ami körülöleli a mindennapjaidat. Rájössz, hogy mindenki szeretésének, mint ahogy a sajátodénak is, saját története van. Saját élete van. Saját meséje van. Saját fájó pontjai, saját terhei, saját sérülései, saját korlátai éppúgy vannak, mint ahogy saját szárnyai. És ezeket képes vagy látni a másikban, ha sokáig figyeled, mint ahogy ő is képes beléd látni, ha akar. Talán óhatatlanul bántasz, talán megbántasz a figyelésed közben, hisz nem tudod melyik lépésed, mondatod mit vált ki a másikból. Talán bántanak, talán megbántanak, mert a Te belső sérüléseidet és korlátaidat sem ismeri senki rajtad kívül. De ez az élet rendje. Így épülünk és szépülünk, így ismerkedünk és valójában így ismerjük meg magunkat is egyre jobban. Próbáljuk megérteni a saját megbántódásunkat és a másik sérelmeit is. Mint ahogy örülünk a saját boldogságunknak és boldoggá tesznek minket a másoknak örömet okozott pillanatok. A szívünk ezeregyszer átalakul és átalakít.  A szeretésünk minden egyes pillanatban változik és megváltoztat. Próbálja elhagyni a terheket, a sérüléseket, átlépni a korlátokat és növeszteni azokat a hatalmas nagy fehér tiszta szárnyakat. Folyton tanulunk. Annyi minden van bennünk. Annyi apró zuga van a szívünknek. Minden pillanatban képesek vagyunk valami újat találni magunkban. Minden olyan végtelen. És valójában minden annyira nagyon egyszerű.

 

csodaszép felismerés.