ajándék

2008 november 29. | Szerző: betmenke |

Szerintetek így pár nappal a 30. előtt, amikor az ember óhatatlanul elgondolkodik, hogy jól él-e, jól csinál-e mindent, min változtasson a második felébe belevágva annak a nagybetűsnek….. akkor nem valami csodás érzés egy ilyen mondatot kapni?

“Tudod Évi ez így nagyon jó. ez így duplán jó. én nem tudok úgy adni ahogy Te. én nem tudok úgy ölelni ahogy Te. én nem tudok úgy sírni és úgy nevetni sem, ahogy Te. és nem tudok úgy szeretni élni sem, ahogy Te. és talán sosem voltam még olyan boldog, mint amilyen Te mindig vagy. De így, hogy adok és azt Te általad teszem…. Így tudom, hogy amit küldök az veled a lehető legjobb formában jut el oda, ahova küldöm, épp úgy ahogy én adnám, ha bárhogy képes lennék adni.”

Szeretek visszajelzést kapni. Nagyon-nagyon. Egy őszinte mosoly épp elegendő. De azt hiszem a legszebb, amit csak kaphatok, azok mindenképp azok a számomra különös varázzsal bíró szavak. : )

Köszönöm ezeket a szavakat.