Harmincon innen és túl

2008 december 4. | Szerző: betmenke |

Tegnap elérkeztem életem talán feléhez. Harminc év mögöttem és még nagyon sok minden előttem.

És az a születésnap most valami különleges volt. Különös szeretettel és ajándékokkal teli. Ennyi rajzot, ölelést és mosolyt még sosem kaptam. Nem volt okom a kérdésre, hogy mi a fontos az életemben, mert a kezemben volt a válasz. A kezemben volt sok kis apró kéz. Sok kis apró sors. Sok kis apró élet. Sok kis apró ölelés. Sok kis tiszta, önzetlen gyermeki mosoly. Sok kis szeretet.

Sok kis véget nem érő gyermeki, elvárásoktól mentes kristálytiszta szeretet.

És ott volt a kezemben a legszebb ajándék az ezen a születésnapon valahogy meg sem született kérdésre. Minden rendben és minden jó így, ahogy van. Jó így az a naív önzetlen gyermeki szeretet, ami bennem van, ahogy van. Sose legyen máshogy. Sosem akarok ennél jobban felnőtt lenni. És sosem akarok máshogy szeretni. És én nem is akarok már mást……. csak gyermek lenni  újra igazán legbelül sok gyermek között és úgy szeretni, úgy hinni és úgy bízni, ahogy ők teszik.

 

Mert az csodálatos. Tényleg.

 

Boldog vagyok.

És persze köszönöm az életem anya. Most úgy különösen nagyon.

 

Erdélyben vagyok. Csaba testvér gyermekeinél.