“mindentől messze a szívhez közel”

Külön életet kaptam ott. egy másik életet. tiszta angyalszárnyakat. aminek egy részét magammalhoztam a pillanatokba zárva. semmi nem számított, hogy mit hagytam itt. sem a munka, sem a férfiak, sem az eddig meglevő álmok, sem a kádban álló fürdővíz, sem a pár nap múlva esedékes szigorlat, sem az öntözetlen virágok, sem a félig olvasott könyv… semmi. az eddigi életem külső szemlélője lettem hirtelen. a színész és a forgatókönyvíró egyben, aki akkor ott átírta az előtte álló pillanatok nagyrészét és aki megannyi új álmot álmodott meg a kedvenc főhős színésznőjének.

úgy leírnám nektek, úgy nektek adnám, amit ott kaptam….. de nem csak részeket. mindenkinek az egészet a lelkébe másolnám egy ctrl+c ctrl+v-vel, ha tudnám. már régóta sejtettem, most csak megerősítést nyert, hogy az ölelések sokkal fontosabbak a szavaknál. És az ott megélt szeretetpillanatok, gyermekmosolyok, eszembe jutott gondolatok sem adhatóak vissza szavakkal és fényképekkel sem.

– Hisz hogyan írhatnám le a csodaszép hegyek között megbúvó nagy régi villa hangulatát? A hangulatot, amit a nagy hideg villában felmelegített a sosem szűnő gyermekzsivaj? Azt a hangulatot, amikor az emeletek és a szárnyak között cikázva mindig csapódott melléd valaki, aki a kezed megfogván elkísért az utadon.

 – Hogyan írhatnám le azt az érzést, amikor azt kérdezed magadtól, hogy vajon miért csak két kéz adatott nekem? amikor 10 kisgyermek áll körülötted, és nyúl a kezed után, hogy bizony ma iskolábamenet ő szeretné megfogni a kezed, mert ő még nem fogta egyszer sem.

 – Hogy írhatnám le az érzést, amikor a szokásos estimese kezdetét veszi, de valahogy úgy kezdődik, hogy könnyek szöknek a szemedbe…… Két lányról szól, akik elindultak Budapestről sok-sok szeretettel a szívükben….. a gyerekek talán nem értik, de Te nagyon is jól tudod, hogy a nevelőbácsi mai meséjének a hőse Te magad lettél.

 – Hogyan írhatnám le az érzést, amikor a játszótéren játszol 8 apró óvodással, és Te aki azt hitted, hogy nem vagy még kész arra, hogy szerető anya, hűséges feleség legyél és felelős legyél másokért…… Ott rájössz, hogy mennyire boldoggá tesznek Téged ezek az apró kis szeretetgombócok és ott rájössz arra is, hogy nincs mire kész lenned, hiszen ez már réges-régen benned van , már réges-rég lételemeddé vált a felelősségteljes szeretés.

 – Hogy írhatnám le azt, amikor a mese után, advent közepette az a 4-5 éves kisgyermek azt kéri a másnapra a Jézuskától, hogy holnap legyen egy kicsit jobb, mint ma volt. Mi felnőttek sem tudnánk ennél jobbat, többet kérni. És ott ülsz. mosolyogsz. és eldöntöd ott legbelül a saját életed forgatókönyvírójaként, hogyha majd Te magad is valakivel fekszel le és ébredsz is mellette minden nap, akkor majd őt is megkérdezed esténként lefekvés előtt, hogy mit kérne másnapra Istentől, Sorstól vagy Önmagától. És Te a saját életed forgatókönyvírója eldöntöd azt is, hogyha majd gyermekeid lesznek, akkor velük ugyanígy leülsz esténként beszélgetni, mint ahogy ezt tetted itt 10 gyermekkel. És ugyanúgy az öledbe veszed  majd őket a saját szeretettől meleg villádban a kandalló mellé, és ugyanúgy öleled  majd  őket, mint ahogy itt és most a legeslegnagyobb természetességgel megtetted ezt más gyermekeivel.

És Te aki annyira érzékeny vagy…… akit annyi minden megérint a nagyvilágból….. aki igaz sajnálod a gyermeket, aki zsíros kenyeret, szalonnát, dzsemes kenyeret, puliszkát eszik csak…… sajnálod a gyermeket, akinek este nem jut tea, csak reggel, de az is csak azért, mert abból épp vittél magaddal eleget…..Te aki sajnálod a gyermeket, aki kitalál dolgokat a szüleiről, hogy ne sajnáld őt annyira……  Te aki sajnálod a gyermeket, akinek a szülei isznak, akinek nincs otthon víz és villany…………..  

Te  a saját kis életed naív mesekirálylánykája csak ott állsz…… Széttárod a karod és a szíved. És nem azért, mert nem érted miért van ilyen a világban és, mert nem tudod, hogy mit tegyél. ……. dehogy is azért……   hanem azért mert  nagyon is jól tudod, hogy egyszerűen csak ölelned és szeretned kell vele és nem pedig a világot mindenáron megérteni és megváltoztatni akarni.

És Te az író csak álmodod tovább a forgatókönyved.  Már tudod mit kell átírnod. Azt még nem annyira, hogy mire, de azt igen, hogy mit. : )

És gyűjtöd a pénzed teára, cukorra, húsra, hogy karácsonykor legyen mit küldeni azoknak, akiket megszerettél. : )

: )