mert ezt is megálmodtam magamnak – el camino

2009 február 4. | Szerző: betmenke |

nem tudom miért, mi végre. minek okául, vagy minek a következményeképpen. azt az egyet tudom csak, hogy most érzem, hogy menni kell. Hív az az út magával. mindig menni kell az úton, de mindig álmodunk meg út közben álmokat magunknak. És én most az úton menés közben valahogy épp azt az úton menést álmodtam meg magamnak.

megannyi ember csak növeli magában a megálmodott álmok sorát, gyűjtögeti őket, néha leporolja őket, mert azt hiszi az álmok csak megálmodni valóak. hogy dédelgetnünk kell őket, hogy vigyáznunk kell rájuk. hogy lakatok alatt kell őket őriznünk. Azt hiszik sokan, hogy az álmok dolga megmaradni álomnak. Nem is sejtik, hogy az álmok megvalósulni akarnak. Valósággá válni. Az álmok élni akarnak. Épp, mint ahogy a Nap sütni akar, vagy egy történet megíródni, vagy a gyümölcs a fán megérni.

egyik reggel nem is olyan régen felébredtem. és tudtam, hogy ezt meg kell tennem. ismerem magam jól. tudom, hogy ami nem megy ki a fejemből pár nap alatt, az kizárásos alapon benne marad. azt meg kell tennem. Egyszerűen és következetesen működöm. : )

kihívás? önigazolás? vágy? álom? cél? Egyiket sem érzem igazán.

amit érzek az a kristálytiszta levegővételek mélysége, a monoton gyaloglás íze, a nap nemszűnő melege, az eső örökkéfriss illata, az elérhetetlen naplementék ott az út végén, a kelő nap csodája reggelente, a tejút csillagainak ezrei esténként, a kertészszívemnek oly kedves növények színei. amit érzek az egy letisztultság. Evilági rohanás nélküliség. újjászületés. tisztaság. csönd. csönd. csönd. tökéletes csönd. magam körül és ott magamban legbelül. Fizikai fáradság és lelki szárnyalás egyszerre.

érzem a könnyeim ízét, hallom a sóhajaim hangját, tudom a nevetéseket, a beszélgetéseket, amik sokszor majd magam és magam között zajlanak majd. érzem a válaszokat a kérdéseimre. érzem a fáradtságot, az erőt, a hitet, a békét, a nyugalmat és letisztult szeretetet. érzem a valami, de még nem tudom, hogy mi végét és a valami új kezdetét.

érzem, hogy hív az az út magával. Mintha a legeslegtermészetesebb dolog lenne elindulni rajta. Mintha épp annyira természetes lenne, mint az, hogy minden reggel felébredek. Várom. nagyon várom. és annyira mégsem. mert tudom, hogy jön. hogy megyek. már nem kérdés.

sokak szerint újraéljük az életünk a születéstől. És egy új élettel térünk majd vissza.

 

Hát Új Élet előre üdvözöllek.                     megvettem a repülőjegyem az el caminora.