újra

2009 július 23. | Szerző: betmenke |

ülsz a Duna partján, kezedben Ottlik, jobbra az Erzsébet-, balra a Lánchíd, a lábad a magassarkú cipődben lóg a rakparton elszáguldó autók fölé, a hátadat égeti a Nap. érzed, ahogy a virágos ruhádban a gerinced vonalán néha egy-egy izzadtságcsepp lefelé szalad….. lapozol, majd elgondolkodsz, kalandozol, nézed a vizet…telnek a percek, talán órák is voltak azok, épp annyival lesz több a lap a bal kezed alatt, mint amennyivel kevesebb a jobb kezednél. képek a fejedben, karakterek, mondatok, szavak a nyelved alatt. gondolatok a koponyádban és érzések a szíved melegében.

jól érzed magad ott ahol vagy. boldoggá tesz a kis világod, a víz magad előtt, a Parlament a messzeségben, a bringád melletted a falnak támasztva, az új üzenet a kézi kütyüdön. boldoggá tesz aminek a világot látod. és a szépség amit minden mögé látsz, amit el sem tudsz képzelni, hogy más szeme esetleg nem láthat. Mert abban szinte biztos vagy ott legbelül, hogy más nem úgy és nem annak látja a dolgokat, ahogy Te látod őket. De az valahogy elképzelhetetlen számodra, hogy a szép ne lenne másnak máshogy szép, mint ahogy az is elképzelhetetlen, hogy másnak nincsenek a napjaiban azok a szeretett szeretetpillanatok, amikért érdemes az egyformának tűnő mindennapokat újra és újra elkezdeni.

egyszercsak feleszmélsz a festmény mesevilágodból, a saját egy négyzetméternyi nyugalomszigetedről. mint aki az álomból felébred, vagy épp a hipnózisból magához tér. az autók büdösek, ott mennek el előtted, mögötted, megfojtanak. A hátad mögött a síneket újítják, ütnek-fúrnak megállás nélkül. a bringádat fellökik, melletted turisták fényképeznek a Nap már nagyon éget és szomjas is vagy… Menekülnél hirtelen.

hol az álom? hol a világom? szemem láss mást megint! képes vagy rá? ugye képes vagy rá……. Kell vissza az az álom és kell vissza a mesevilágom.

És a következő pillanatban már tekerem a bringát haza valami bugyuta dalt dúdolván. A hajam lobog a szélben, a Nap barnítja a vállaim és nem tudok betelni a Duna és a kedvencem a Szabadság híd látványával.

Minden a helyén újra bennem és a nagyvilágban. Ami jó.