végtelen sorokban élni

 

az ágyon

 fekszem

  szól

   a dallam

    bennem

     valaki

      írja

       csendben

         tollát

          sosem

           felemelve

            szavak

             születnek

              kéretlen

               csillagok

                ragyognak

                 szabadságot

                  és utat

                   mutatva

                    hullnak alá

                     újra és újra

                      titkos

                       kívánsággá

                        kovácsolva

                         az elérhetetlen

                          végtelent

                           álmodom

                            valóra vált

                             boldogságom

                              szüntelen

                               szeretek

                                            szeretni

                                  élni

Tovább a blogra »