És megértette végre, hogy a boldogságot nem kell megértenie. Nem kell darabokra szednie. Megértette végre, hogy a pillanat most csak az övé. A boldogság ott van a vérében, a teste minden porcikájában, az érintésében és minden szélfútta-esőmosta lábnyomában és minden kimondatlan gondolatában is. Minden mondatban, kérdésben, válaszban, gátlásban, vágyban, mosolyban és ölelésben. A boldogság ott a szóban a papíron és az álomban, mely az ébredéssel tovaszállt. A napsütésben a reggelekből és a paplan édes melegében is. Minden megnyilvánulásában, és mindenben amit lát és amit érez ott van, merthogy benne ott van legeslegbelül. És ezt csak most értette meg igazán.
Otthon van az életében.