szép

2010 január 18. | Szerző: betmenke |

a tükör a
folyosón. mostanában megállok néha és csak nézem a lányt benne, aki visszanéz
rám. az első pillanatban kívülről látom őt. a gyermekkor óta vágyott fekete
hosszú haj, nagy mellek, szép ruhák. Érintem az arc vonalát, simítom az élét,
nézem a szemeket, a gödröcskéket, az ajkak ívét és a fogak fehérségét. Ez
lennék én valójában?

mosolygok.
szépnek látom a lányt a tükör másik oldalán. szépnek látom azt, amivé lett.
szép a lány a tükörben, mert szép a lány, aki a tükör elől nézi őt. És nem a
haj, az arc, a ruhák, a fogak, a gödröcskék, vagy a mellek teszik őt széppé.
Dehogy is. hanem az, ami benne van legbelül. széppé teszi őt a kisvilága, a csöndje,
a hite és bizalma az emberekben. széppé teszi őt a mindent szeretése, az alázat
és az a gyermeteg lelke legbelül, amit oly kevesen látnak belőle. Széppé teszik
őt az álmai, a megérzései és a kérdései az élethez, a szavai és a mindig
mosolya. széppé teszi őt az élete. Széppé teszi az, hogy olyan lett, amilyen
lenni akart. : ).

a tükör a
folyosón. csak nézem a lányt benne. fekete hosszú haj, nagy mellek, szép ruhák.
fog megmosva, krém az arcra, smink a szemre, fény a szájra, fülbevaló a fülbe,
parfüm a nyakra. és elindul a lány a mindennapokba. már jól tudja egy ideje,
hogy ez ő mindenkinek minden nap minden percében a nagyvilágban. sem több, sem
kevesebb ennél. de mosollyal az arcán az utcára lépve tudja jól, hogy csak az számít
igazán, hogy ő, akik szeretik őt és akik igazán figyelnek, azok a tükör külsőségei mögé nézve mindig látják a bensőt. : )