boldog
2009 november 18. | Szerző: betmenke |
És megértette végre, hogy a boldogságot nem kell megértenie. Nem kell darabokra szednie. Megértette végre, hogy a pillanat most csak az övé. A boldogság ott van a vérében, a teste minden porcikájában, az érintésében és minden szélfútta-esőmosta lábnyomában és minden kimondatlan gondolatában is. Minden mondatban, kérdésben, válaszban, gátlásban, vágyban, mosolyban és ölelésben. A boldogság ott a szóban a papíron és az álomban, mely az ébredéssel tovaszállt. A napsütésben a reggelekből és a paplan édes melegében is. Minden megnyilvánulásában, és mindenben amit lát és amit érez ott van, merthogy benne ott van legeslegbelül. És ezt csak most értette meg igazán.
Otthon van az életében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
ez egy kicsit zavaros
Igazad van. Én sem érteném, ha nem én írtam volna. Átírtam picit. De nehéz ám azt megfogalmazni, hogy mi is az a boldogság. Talán nem is kell megfogalmazni sem. ???? Épp elég érezni. : )
s hogyan tovabb? (-;
De boldog vagy Te egyáltalán???
Legyen ugy tovabb, hogy harom het mulva hazamegyek es egy, vagy inkabb ketto sor mellett megbeszeljuk. No mit szolsz hozza? rovid tavon gondolkodom. : )
Ez jo kerdes. 11 oraja singapurban elolvastam. azota csak ultem a repulon es gondolkodtam tobbszor a valaszon. De a valasz igen. boldog vagyok. nem tudok masra jutni. ami nekem jelenti a boldogsagot ugy az vagyok. talan, amit neked jelent, ugy nem lennek. teny, hogy az elet nem fenekig tejfel, tele van szomorusaggal, onzoseggel, butasaggal, de emellett tele van apro pici oromet okozo dologgal, termeszettel, szabadsaggal, friss levegovel, jo es oszinte emberekkel, napfennyel es szeretettel. es ez nekem felul tudja irni a nem jo dolgokat. es Te boldog vagy? ha gondolod: vicus78@gmail.com