elküldetlen levél

2008 január 31. | Szerző: betmenke |

Már megannyi kimondatlan, elküldetlen, leíratlan levél született kis szívspirálfüzetemben Neked. Néha, ha sétáltam és eszembe jutottál, akkor mindig a felhőkbe írtam egy levelet Neked, amit bíztam, hogy a szél elrepít hozzád. Nap, mint nap, amikor láttam a mosolyod, vagy épp a könnyeid, újabb és újabb levelet írtam a hóba, hogy lásd én melletted vagyok így is, hogy nem beszélünk. És bíztam benne, hogy az esténként hazafele vezető úton mindig megtalálod ezeket a leveleket és elolvasod őket. Mindig, amikor a szemedbe néztem és ugyanazt láttam benne, -attól függetlenül, hogy mi történt- amit mindig is láttam, akkor is mindig egy levelet írtam neked a Nap sugaraival. Papírsárkányra kötöttem a színes leveleket és megbíztam a sárkányt, hogy repítse el a gondolataim hozzád otthonra, hogyha épp egyedül éreznéd magad, akkor se legyél egyedül. És amikor a megtelt postafiókomból töröltem ki az üzeneteket, és megtaláltam a „Köszönöm, hogy vagy Nekem” SMS-ed akkor az összes levél közül  a legszebbet  írtam Neked és felakasztottam az esthajnal csillagra, hogy amikor éjjel az égre nézel, akkor megtaláld.

Az idő változásával, múlásával mindig mást tartalmaztak a levelek, de alapjaiban, – a sorok, szavak mögé nézve – valahogy mégis mindig ugyanazt.

Mindig is azt gondoltam, hogy az életben az igazán fontos dolgok megmaradnak igazán fontosaknak. Ha valami végleg elmúlik, eltűnik akkor az sosem volt igazán fontos, sosem volt igazán igazi. Az életünk igazán  fontos emberei, emlékei  is megkopnak, halványodnak, de őket mindig is a szívünk egyik legféltettebb csücskébe tesszük, hogy biztonságban legyenek. Óvjuk  őket, vigyázzuk őket. Jöhet száz, meg száz a szívünkbe ideiglenesen befurakodott ember, élmény, de a szív érzi, és csak valahogy az igazi jelentőséggel bírókat teszi abba a páncélszeretettel védett ici-pici csücsökbe. Mert igen, a szívünk képes  végtelen mindent befogadni (jót és szennyet egyaránt), a szívünk képes a gyarlót jónak, a mocskost tisztának, a rútat pedig csodásnak látni ideig-óráig. De szerencsére abba az ici-pici csücsökbe csak az igazán jók, tiszták és csodásak kerülnek be, de nem akárhogy. Számunkra a legjobb, a legtisztább és a legcsodásabbakként.  Ez mind az emberi szív varázslata.

És tegnap rájöttem, Te már akármit teszel….. ott vagy abban a csücsökben.