útkeresés
2008 szeptember 4. | Szerző: betmenke
egy pár héttel ezelőtt kaptam valakitől talán épp ezeket a bejegyzéseket olvasván egy mailcsokorba sűrített érdekes kérdéshalmazt. olyanokat, amik gondolkodásra késztettek, olyanokat, amiket még senki nem kérdezett meg tőlem, talán még én sem magamtól. egyik ilyen kérdés volt, hogy van-e bennem útkeresés. Akkor olyan hirtelen és egyből rávágtam a választ. bennem nincs. Azóta azonban sokat eszembe jutott ez az egy kérdés. Van-e bennem útkeresés. Hmm….. Beírtam a google-ba ezt a szót. útkeresés. mit is jelent? mit jelent másnak? mit jelent a nagyvilágnak? Ne nézzétek meg. a nagyvilágnak nem sokat jelent.
Az útkeresés szerintem olyan, mintha keresnél valamit. Keresnéd a boldogságod. az elveid a boldogsághoz. a fontos dolgokat, ami mentén haladhatsz. Kereshetsz magadnak vallást, amiben hiszel, kereshetsz mentort, példaképet, akinek a gondolatait követed, kereshetsz ideológiát, gondolkodásmódot, látásmódot ami közel áll hozzád, kereshetsz párt, akivel teljessé válsz, kereshetsz dolgokat, amiben kiteljesedhetsz, amikben örömöd leled. És keresheted, sőt keresned kell mindezeken túl, vagy épp ezekkel együtt önmagad. Az alapköveid, az alapigazságaid, a lehetőségeid, a korlátaid és a határaid. Keresheted a választ a miértjeidre.
Nekem ez az útkeresés.
Viszont bennem nincs útkeresés. Újra és újra erre jutok. Az alapköveim, az alapigazságaim már réges rég ismertek, elfogadottak és szeretettek, vagy nagyritkán épp gyűlöltek. Az út már réges régen alám tevődött, belém ivódott. És nem kell nagy dologra gondolni, csupa banális dolog, ami bárkinek az út lehetne, csak mindenki azt hiszi valami nagy dolgot kell keresni. : )
szerintem ha szeretsz(!), (akár a fél világot, semmit nem várva érte : ) figyelsz, nem vágysz nagy dolgokra, nem vársz el nagy dolgokat, egyszerűen csak örülsz annak, amit kapsz és azt elfogadod akkor folyamatosan tudod merre megy az utad. Akkor visz az utad. Eléd tesz dolgokat. Nem kell keresned. Elég találnod. Nyitott szemmel és szívvel menni azon az úton. És ott lesznek az igazán nagy dolgok. amiket talán nem is kerestél soha. Mert a találkozások, a beszélgetések, a látott képek, megélt dolgok, megálmodott színek, kimondott szavak, leírt gondolatok mind hordoznak magukban valamit. És ha nyitott ott belül, az a valami, amit ki szívnek, ki léleknek nevez…… Szóval ha nem csak bizonyos valamit keresünk, hanem bármit befogadunk, akkor bármikor észrevehetjük, hogy most olyat kaptunk, amiről azt hittük, hogy nekünk nincs is erre szükségünk, és mégis mennyire volt. Szerintem a nyitott agy/elme/szív/lélek tudja mi kell neki.
persze. ez itt a spiritualitás, öntudatraébredés százada, mondják nálam okosabbak, és nálam magukat okosabbnak hivők oktatnak hitetlenül tanokat a fél világnak nem észrevéve azt, hogy egyszerűen mindannyian mások vagyunk és más a tanunk és más az utunk és más köveket kell lefektetnünk a boldogságunkhoz, amik csak igazán nagy alapjait tekintve ugyanazok.
szerintem a legfontosabb a hitet magunkban megtalálni, önmagunkat megismerni, elfogadni és megszeretni. és ami talán a legnehezebb feladat meg kell tanulni önmagunkkal együtt élni, önmagunkkal harmónában élni. aztán persze újra és újra rájövök én magam is, hogy az út ehhez épp oly különböző mindannyiunknak, mint amennyire különböző az, amit keresünk. önmagunk. az út maga amennyire különböző a nagy alapjaiban azonban épp ugyanannyira ugyanaz mindenkinek, mint ahogy nagy alapjaiban mi is mindannyian ugyanazok vagyunk. emberek. az a nagy alapjaiban véve közös, a világot mindenütt behálózó (kötelező) út pedig mi más is lehetne, mint a szeretés. az önzetlen szeretés és önmagunk szeretése.
: )
És ezt már tudom.
Miért keressek más utat tovább, ha ezen már biztonsággal és mosolyogva megyek?
“eltett tudat”
2008 augusztus 29. | Szerző: betmenke
vannak dolgaim, emlékeim, amik egyszerűen fontosak. De nem úgy ahogy most elsőre elgondolná bárki. Nehéz ezt az “eltett tudat” “teóriámat” szavakba önteni. De azt hiszem az egyik legeslegjobb példa rá a víz szeretete. Merthát ugye én sem úgy nőttem fel, hogy ez mindig fontos volt. Egyszerűen fontos lett. És emlékszem is arra, amikor Amerikában minden egyes álló nap munka után mentünk a partra. Söröztünk, naplementét néztünk és csak feküdtünk a homokban. Rengeteg pillanat volt, amikor azt gondoltam, hogy ezt nevezik határtalan boldogságnak. Már nem tudnám újra érezni azt az érzést, már nem is emlékszem arra az érzésre, de a tudatot eltettem. Az érzés nincs meg, hogy mennyire jó volt ott, de a tudat megvan, hogy mennyire jó volt ott az érzés. És azóta tudom, hogy a víz valami olyat képes nekem adni, amit semmi más. Vagy ugyanez volt a szabadtéri “hot tub”-bal, azaz jacuzzival. Pici volt, semmi extra. A hó esett. És mi majd szétfagytunk. Az is nehezünkre esett, hogy a ház bejáratától a jaccuziig elfussunk, annyira hideg volt. Ott ültünk benne órákat, a hó meg csak esett….. És tudtuk, hogy a test annyi hőt átvesz a víztől, hogy utána meztelen belefekhetsz a hóba és egész éjjel alhatsz nyitott ablaknál, meg sem érzed. Akkor is éreztem, hogy ez olyan tökéletes érzés. És ez a tudat azóta is meg van. És majd biztos lesz nagy kertes házam sok fával és egy hot tubbal. Mert a tudat, amit erről eltettem olyan féltve őrzött, olyan el nem veszthető, olyan egy életre megőrizendő.
Rengeteg ilyen “eltett tudat” érzésem, képem, élményem van. Vannak ilyen képek, amik a csajokhoz kötődnek…. Amikor Angliában csak szeltük a végeláthatatlant a bringáinkkal, meg az is valami csuda helyre került “tudat”, amikor Krisztával a búzamezőn át futottunk és belefeküdtünk a búzába és csak nevettünk. olyan gyermekként semmivel sem törődve. vagy pl. az etyeki idill borfesztiválos fűben fekvős koncert. Vannak ilyen eltett képeim férfiakkal is. Pl. nem olyan rég egy önzetlennek tűnő ölelés közepette kaptam sok-sok puszit a homlokomra valakitől. Már nem érzem újra, de tudom, hogy ott akkor olyan mindent vivős volt a pillanat. és eltettem. nem az érzést. a tudatot. mert az érzés, csak ott, akkor, vele a világ egymillió kis hatásának együtteseként adathatott meg, és újra nem érezhető, újra épp ugyanúgy nem átélhető…. azonban a tudat, hogy akkor ott az érzés valami igazán jó volt……. az a tudat megőrizhető. eltehető és szerethető.
szeretem ezeket az “eltett tudat” képeimet. azokat a képeimet, amiket azért és akkor tettem el, amikor a pillanat tényleg olyan az egész világot kizáró, abszolút letisztult, mindent elengedett pillanat volt, amikor lebegtem. Amikor valami, vagy épp valaki úgy feloldott, hogy minden más lényegtelenné vált. ilyenkor semmi nem számít. sem az, hogy mi volt, sem az, hogy mi lesz. tényleg csak a tökéletes semmi érzése.
today’s feedback
2008 augusztus 15. | Szerző: betmenke
milliárdnyi impulzus van a Földön, és ezeknek még trilliárdnyi kombinációja. rengeteg hatás van, ami ér minket, akár figyelünk rájuk, akár nem. Ezek alakíthatják az utunk, vihetnek, sodorhatnak. hagynunk kell, hogy a hatások hassanak. meg kell nyitni az érzékeinket. most mondhatnám, hogy járj nyitott szemmel, vagy hallgass, vagy szagolj, vagy érts, vagy láss. mondhatnám…… sőt mondom is. de inkább azt mondom ne zárkózz be, ne zárkózz el semmitől, hanem Te magad legyél nyitott. És hagyd a hatalmas világ hatásait hatni……..
épp a minap gondolkodtam el azon, hogy úgy rohan a világ, és néha már engem is magával sodor. nyitottak vagyunk, persze, csak ma már valahogy úgy nőnek fel a gyerekek, hogy nyitottak az új játékokra, az új számítógépes dolgokra, nyitottak egy új sorozatra a tévében, vagy nyitottak egy újabb hülyeségét a világnak átvenni és azon felnőni. De mi van az olyan önmagam megtaláló kreatív-érzelem-emberikapcsolatok-szeretet-önzetlen nyitottsággal? elhagytuk, vagy mi a fene. sztereotípiákat követve élünk – sőt sajnos nevelünk is – megfeledkezve benne önmagunkról. nyitottak vagyunk a társadalom(gazdaság) eleve elrendelt dolgait követni és valahogy elfelejtjük a saját eleve elrendelt értékeinket követni.
Valamelyik nap azon is gondolkodtam, hogy vajon én, vagy épp csak a mosolygó szemeim – egy a világ trilliomodik hatásmolekulája közül – tudok-e valami pluszt adni a világba? Én vajon hatok-e? adhatok-e. ismeretlenül, szavak nélkül? hatok-e annyit, mint egy óriásplakát az autópálya szélén? vagy egy hónapokig kitalált reklám a tv-ből? vagy a banner a neten? vannak-e még az embereknek olyan érzékeik nyitva, amire pl. a mosolyom hat? ma megkaptam a választ. : )
· a világ legeslegnagyobb részének fogalma sincs a mosolygó szemeimről, hisz soha nem látta még őket és nem is fogja
· a világ sokkal kisebb hányada látott már életében, de talán olyan messziről, hogy épp csak azt vette észre, hogy a magassarkúm szinte mindig olyan színű, mint a blúzom, vagy az övem, vagy épp a táskám.
· aztán biztosan akadt olyan is, akit nem érdekelt a mosolyom, mert a melleim látványát sokkal vonzóbbnak tartotta
· a világ mégkisebb hányada talán megnézte már az arcom, de épp a fejemen volt a napszemüvegem, így nem láthatta a mosolygó szemeket mögötte
· a világon jó néhány ember talán észrevette a mosolyom már, de olyan közönbös volt neki, mint nekem a ház előtt épp most elmenő autó márkája. (pedig a benne ülőnek biztos ez sokat jelent)
· aztán van olyan aki talán észrevette a mosolyom, de nem tudta azt magában értékelni, hisz nem volt az órának, a napjának, az életének azon szakaszában, amikor az én mosolygó szemeim akármit is jelenthetnének neki.
· és vannak azok, akiknek ad valamit ez a kis hatásmolekula, akik nyitott szívvel-szemmel-nyugalommal járkálnak fel s alá a világban és tudják, hogy nyitottnak kell lenni ezekre a mosolygó szemekre épp úgy, mint minden másra….. mert ezek olyan közvetlen emberi testi(?), lelki(?) együttlét-szeretet-bensőséges-meghitt-pillanatok, – mintha oly régóta és oly jól ismernéd a mosolyodra mosollyal reagáló ismeretlen szempár gazdáját – amiért megéri nyitott szívvel-szemmel-nyugalommal járkálni fel s alá a világban, mégha így esetleg a világ szennye is megérint néha.
szóval kedves srác a bicajos boltból, ahol ma beachcruisert kerestem ebédidőben, kedves másodikon dolgozó outsourcingos kollega, akivel most dolgoztam először és kedves fiú a könyvesboltból a móriczról….. köszönöm nektek a mai mosolyotokat, meg azt is, hogy ma visszaigazoltatok nekem sok mindent. hogy igenis nyitottnak kell lenni és igenis van értelme sokat mosolyogni. : ) Hatok. És ti is mind hattok. : ) Hatunk. Adhatok, és ti is mind adhattok, adhatunk.
· és kell ide mindenképp még egy skatulya, annak aki kimondottan szereti a mosolygós csíkszemeim. meg azt is ami/aki mögötte van. : ) Akikre akkor is hat a szemem, ha nem épp mosolygós és csík, hanem könnyek vannak benne.
mint a víz
2008 augusztus 8. | Szerző: betmenke
Imádom a vizet. Szinte mániákusan.
Az esőt. Főleg a nyári esőt. Amikor az ember mezítláb járkálhat a felmelegedett aszfalton. Kezedben a papucs és kitűzheted célul, hogy hazaúton minél több pocsolyába belelépjél.
A víz annyira nagyon megnyugtat és feltölt.
Mérhetetlen és kifogyhatatlan energia van benne. Hatalmas őserő.
A fürdőkádban órákon át, a Dunában, a Balatonban, a tengerekben és az óceánokban. Csak le kell ülni a vízpartra. És nézni, hallgatni. A víz mindent elvisz tőlünk, amit akarunk, hogy elvigyen, és előbb-utóbb mindent elhoz nekünk, amire igazán vágyunk. Egyszerűen hagyni kell a dolgokat elmenni vele. És tudni, hogy jönnek újak. Annyira nagyon szeretem a vizet. A hangját, az erejét, a lelkét. Ha szomorú vagyok, akkor a víz is szomorú velem. Ha melankólikus vagyok, akkor a víz is az. Ha sírok, akkor a vizet is sírni látom, ha csak mosolygok az életen, akkor a víz is mosolyog velem.
Nevetséges, tudom.
Én magam is az vagyok, de nem érdekel már. Nem kell, hogy ezt bárki is megértse. Épp elég, hogy én magam értem.
Szeretem a nyugodtságot és a harmóniát, amit a víz ad nekem.
A víz valahogy mindig meg tud tisztítani. Nem csak a testemen lévő piszoktól, hanem a lelkemet nyomasztó szomorúságtól, dühtől, vagy a hülye elvárásaimtól. Kiülök a vízpartra és rájövök, hogy a szomorúságom, a dühöm, a hülye elvárásaim mind múlandó nevetséges kis dolgok. És az életem, mint a víz úgyis csak megy tovább.
Olyan egyszerűen kristálytiszta,
Mint a víz.
Évi és a ma reggel
2008 augusztus 8. | Szerző: betmenke
A ma reggelt a Duna partján kezdtem. Nem ágyban levős visszafekvős reggel volt ez a mai. Elmélkedtem a kis életem kis történéseiről, kis szívem kis rezdüléseiről, a múlt héten még valakinek (P) írt külön blogérzéseimről, valamint arról, hogy a dolgok, érzések mennyire múlandóak és mennyire változnak, mint ahogy mi magunk is múlandóak és változóak vagyunk.
Olyan Évi állj már meg, mert rohan az életed reggel volt ez a mai. Olyan Évi mit csinálsz reggel volt ez, olyan Évi Te magad is tudod, hogy le kell zárni dolgokat, újakat elkezdeni, mert látod? az újakból úgysem lesz semmi, ha nem figyelsz és nem hiszel benne reggel volt ez a mai. Épp jókor jött ez a reggel az életembe. Mindig tudja mikor kell jönnie. És tökéletesen igazat kell adnom a ma reggelemnek. Még jó, hogy amikor felébredtem ott volt mellettem és mint a rossz gyereket a tanárnénik fejbekólintott, hogy ne akarj már mindent. Pihenjél, figyeljél és hallgassál. Hol vannak a színeid? Hol a világnak szóló mosolyod mögötti igazi mosoly? Állj már meg. Figyeld a vizet és figyeld magadat.
Megálltam.
Figyeltem a vizet és figyeltem magamat. : )
Szeretem figyelni a vizet és szeretem figyelni magamat.
: )
Ilyenkor mindig felsóhajtok, olyan igazán szívből jövően elmosolyodok és tudom, hogy minden így jó, ahogy van. Mert tényleg jó így. A színek is ott vannak mindig, csak nem mindig látszanak.
Ma égkék és ébenfekete. : )
a nagy utazás
2008 augusztus 3. | Szerző: betmenke
életem eddigi legkülönösebb utazásán voltam tegnap. vártam. izgultam.
jó volt nekiindulni. az elején azt hittem az utazás unalmas lesz és véget nem érő. majd erő kell kitartani, össze kell szorítani a fogam………. féltem a monotonitásától és az egyhangúságától. Nem tudom leírni. Kevés olyan dolog, érzés, hangulat van, amit ne tudnék szavakba önteni, de ez azt hiszem ilyen volt a tegnapi.
valami különös, eddig sosem átélt, megfoghatatlan érzés kerített hatalmába. ott lebegtem a saját kis világomnak a közepén és minden mindegy volt. nem voltak kérdések. nem kellettek válaszok. minden üres volt és mégis minden tele volt a tökéletességgel. emberek körülötted, hajók melletted, Te órák óta csinálod ugyanazt a kéz és lábtempót, ami egyáltalán nem megerőltető a testednek, inkább mindegyis, mit csinál a tested…. a fejeden az úszószemüveg, ami párás, alig látsz. a nap süt, de azt sem érzed. Egyszerűen csak mész előre a tökéletességbe. hihetetlen az érzés. nincs benned semmi. semmi, semmi. az elején még gondolkodsz. majd az agyad teljesen kikapcsol. itt nincs rá szükség. elindultál, hogy önmagadnak megmutasd, hogy ezt is meg tudod csinálni. és ott jársz hogy a szíved és a víz visz magával. megnyugtat. rádöbbent, hogy a kérdéseid feleslegesek. nem kellenek válaszok sem. egyszerűen csak Te magad kellesz. utazol. mindegy jelenmúltjövő, csak a dobáló hullámok és a nagy homály van, ahol talán csak a horizonton különül el az ég és a víz kéksége. Néha hallasz hangokat magad körül, néha nyelsz egy kis vizet annak bizonyítékául, hogy ez még nem a mennyország tökéletessége, hanem Te még igenis élsz és érzed azt, amit talán olyan kevesek, oly ritkán éreznek. teljes vagy. egész vagy. boldog vagy. feltételek nélkül. és semmi sem számít. lebegsz.
Tegnap átúsztam a Balatont. 5,2 km.
szeretem élet
2008 július 17. | Szerző: betmenke
Szeretem az ÉLETEM. Úgy, ahogy van, hol jobban, hol kevésbé, hol így, hol úgy, de azt kell mondjam tökéletes.
Ez viccesen hangozhat most, hisz van sok minden benne, amit nem szeretek így, vannak dolgok, amiket nagyon nem értek, de ha belepakolom a negatív dolgokat az egyik serpenyőjébe annak a bizonyos élet-mérlegnek, a pozitív dolgokat a másikba, akkor úgyis kiderül, hogy az élet merő öröm. J Hol könnyekkel-amiket szintén szeretek- hol könnyek nélkül és vigyori csík szemmel és gödröcskékkel a fejemen.
Szeretem az erőt, ami az életben van, ami az élethez kell. Szeretem azt a kereket csak taposni, megállás nélkül.
És szeretem nagyon az életben rejtőző nyugalmat, amit azt hiszem megtaláltam. A csöndet magamban. A titkom, önmagam. Az értékeim és persze a hibáim.
Szeretem, de annyira nagyon szeretem a kis dolgokat, amiket az életemtől kapok.
Szeretem a gyertyát meggyújtani, szeretem a fényét. Szeretem az ágyból nézni a csillagokat. Szeretem a friss levegőt. Szeretek fázni. Szeretek ásítani, tüsszenteni. A jel, hogy élek. Szeretem a vizet, szinte mániákusan.
Szeretem a ruháim szanaszét hagyni magam körül, majd, ha kedvem támad tökéletesen összetakarítani mindent.
Szeretem, imádom a színeket. A harmóniát, amit adnak. A barnát, a sötétnarancsot, a bordót, a pirosat, a feketét, a kéket. Szeretem a kék szobámat. A virágaimat. Az új leveleiket. Hihetetlen.
Szétnézek magam körül és rá kell jönnöm, hogy mindent szeretek. A fényt is szeretem és a sötétséget is. A hangot is és a csöndet is. A zenét is, ütemet…… dallamot, ritmust…., csendben és hangosan.
Mennyi dolog.
Szeretem az embereket. Az ismerőseim, a barátaim, az idegeneket is, akik csak sugároznak neked magukból egy kicsit. Szeretem a múltam, a döntéseim, az emlékeim. Miattuk vagyok az, aki vagyok. A sok utazásom –amiket láttam a világból és tanultam a világtól- nem adnám semmiért.
Világ, élet, öröm, tökéletesség, boldogság……
Nagy szavak, olyan végletesnek tűnők. Olyan lehetetlen szavak. Mintha nem is léteznének.
Kihagytam a sajtot, amit imádok, a rántott karfiolt, a borsólevest, a marcipánt, a gumicukrot, a tökmagot, a cseresznyét, a görögdinnyét…… Imádok belekortyolni egy sörbe, aminek szép a habja….. Vagy egy finom pohár bor. Egy szép színű pohár bor. Az illata….Most is érzem.
Imádom nézni, ahogy megkel a pogácsa a sütőben és kétszer akkora és aranybarna lesz.
Én annyi, de annyi mindent szeretek az életemben. Vajon más is?
Vajon az emberek elégedettek az életükkel? Szeretnek élni? Újra és újra csak élni? Minden nappal újra élni……
Ha akármit megtehetnék a világon, akkor nem magamra fordítanám ezt a kívánságot……
Akkor megadnám mindenkinek ezt az örök (?) harmonikus belső boldogságot.
A boldogságom mindig is megvolt. A harmóniát és a csendet valahogy most találtam meg mellé. Szóval jó lenne, ha mindenki tudna ennyire hinni az emberi szívjóságban, a szeretetben, önmagában és abban, hogy úgyis azt kapod vissza az élettől, az emberektől amit adsz neki, nekik.
Mennyire kifelejtettem a dolgok közül, amiket szeretek a mosolyokat….. J J J, a szemeket, a hosszú beszélgetéseket, eszmecseréket az életről….Ezt mostanában visszakaptam az életemtől, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Kár lett volna nélküle tovább.
Szeretem a tollat, a papírt a szép gondolatokat.
Szeretem a hitem az életben, a bizalmam az emberekben. Szeretem a naivitásom, az érzékenységem, az alázatot, – mind munka, mind emberek felé- , amit mostanság tanulok. És a hallgatást is.
Van sajnos ennek a sok szépnek rossz oldala is. A kedvenc versem…..
Mécs László: A királyfi három bánata…. Mi lesz velem, ha anyukám majd nem lesz? Hogyan hálálhatnám meg az ő jóságát? A fóbiáim: rák, aids, abortusz…. De mindegy, ez nem számít.
Szeretem az életet, így, ahogy van. Szeretem a hitem a tökéletesben. Szeretem az embereket, akik körülvesznek.
És most csak mosolygok. J A gödröcskék ott vannak és vigyori csík a szem. J
Szeretem a tudatot, hogy úgyis mindig jó lesz.
mesekirálylányka álmaim
2008 június 1. | Szerző: betmenke
Ha ma lenne a nap, amikor bármit kérhetnék, ha ma lenne a nap, amikor bármit megkapnék, akkor csoda kánaán, csurgó méz, bársony-selyem érintés, arany, gyöngyfény koszorú, csillagesés teraszos kert, égig érő fák, tengernyi őszikék mesés lilom helyett csupán egy fél órát kérnék. Ha ma lenne a nap, amikor bármit kérhetnék, ha ma lenne a nap, amikor bármit megkapnék, akkor mese-világ, örök-álom, békés ébredés igaz szerelem, tiszta szeretet, mindent megértés, őszinte ölelés, sosem szenvedés, mindig szeretés helyett csupán egy fél órát kérnék. Ha ma lenne a nap, amikor bármit kérhetnék, ha ma lenne a nap, amikor bármit megkapnék, Akkor a tenger mellett örök nyugalomban élés, magányos szívekhez vezető úton keresgélés, a tegnapi buliban látott helyes fiú szemébe nézés helyett csupán egy fél órát kérnék. Ha ma lenne a nap, amikor bármit kérhetnék, ha ma lenne a nap, amikor bármit megkapnék, Akkor csupán egy fél órát kérnék, amit az embereknek nekiadnék. Egy plusz fél óra kellene a világba, amikor az emberek megállhatnának. elgondolkodnának és nem rohannának hanem figyelnének a szívük dallamára lelkük minden apró halk szavára. egy aprócska mosoly hangulatára mert ez az, ami igazán ráférne a világra.
Álmok a hegy tetején – Katinak
2008 május 11. | Szerző: betmenke
Te vagy az az ember az életemben, aki valahogy mindig képes az életét tudatosan előre vinni, aki képes a boldogságát tudatosan fenntartani és építeni, és aki valahogy mindig képes a rosszat is tudatosan az élet részévé tenni és túllépni rajta. És ami a legjobb az egészben, hogy mindezen részedet képes vagy másoknak is átadni és másoknak is újra és újra hitet és bizalmat adni. Te vagy az, aki mindig képes feltenni szívbe markolóan a kérdést: És akkor mi van? Ez történt, de ez az életed része. Elestél, kelj fel és menj tovább.
Bevallom most az igazat. Mindig is féltem-féltettelek ettől. A tudatosságtól. A céloktól. Saját magadtól. Attól a kifogyhatatlan és végeláthatatlan erőtől, ami benned van. Mi van, ha nem úgy sikerül, ha nem úgy alakul, ha egyszer nem lesz ott a hegytetőn az, ami felé oly határozottan mászol felfelé. Amiért dolgozol annyit. Hisz folyamatosan elhiszed, hogy ott van, de sosem látod. Csak hiszed.
És tudod. Tegnap valami eddig még sosem érzett boldogság járt át, amikor láttalak. Ott kézen fogva őt. Ott, törölve le a könnyeidet, és a mosolyoddal felszárítva az övéit is. Ott hallani az örömtől remegő hangodat, és látni azt, ahogy ránézel, ahogy hiszed, hinni akarod, tudod, hogy az egy életen át, az egy életen át lesz. És az ígéretek, a szavak mögött valami tényleg igazi, valami tényleg varázslatos érzés van. Sosem láttalak még ennyire boldognak. Ott rájöttem, hogy talán a hegy tetején mindig is ott vannak az álmaink, ha igazán hiszünk bennük és teszünk értünk.
Olyan nehéz lenne elhinni, de lehet az, hogy hiszed, ha igazán hiszed, ha igazán képes vagy a tested és a lelked minden egyes porcikájával is elhinni………. Még ha nem is látod szemeddel….. A hit akkor tudás lesz. És egy idő után a hegy tetején levő álmokból kézzel fogható célok lesznek, a kézzel fogható célokból pedig megvalósított tettek. A tettekből pedig az életünk és a boldogságunk.
És tudod ennek így kell lennie, hisz nem lehet máshogy és ezek nem csak nagy szavak, nagy gondolatokkal. Hiszen minden, amire Te vágytál, amit Te megálmodtál, amiért mentél azon a hegyen föl….. Az most mind a tied.
Egy saját család, egy kezdődő új élet, friss levegő, harmónia, boldogság, sok szerető ember körülötted…….. meg a barátok.
Az a mindenki által vágyott most “megérkeztem” érzés.
Hát igen, azok az álmok a hegytetőről…….
bad day, avagy ki vigyáz rám?
2008 szeptember 16. | Szerző: betmenke
nem tesz jót nekem ez az időváltozás. nem bírom a tempót. bíró úr, ott fent időt szeretnék kérni…… hiába jelzek, senki nem figyel. a játék csak megy tovább. : )
reggel a zuhanyzásnál láttam és éreztem igazán, hogy a csapatépítő maradandó nyomokat hagyott rajtam különböző lila-kék-zöld foltok formájában. majd tudatosult bennem, hogy én az esőszerető nem rendelkezem esernyővel, ami igazán nagy hátrány volt tegnap. a postaládában többszáz olvasatlan e-mail várt a szokásosnál kevesebb személyes tartalommal. aztán a havi szeánsz vezetői meeting, ami sosem volt a kedvencem. aztán kaja a „szockó” matávos menzán, mert kint még mindig esik.
majd kiderült, hogy coldplay jegyet nemhogy itt nem tudok kérni, mert már odaadtuk az ügyfeleknek….. tényleg nem lehet már állójegyet venni sem. ráadásul fényképek nézegetésenek közepette a terem fele azon röhögött egész nap, hogy a hőnszeretett lila foltjaimat hogyan sikerült beszereznem. sőt a tőzsde is valami idegesítően sokat zuhant.
este squash. meg szauna. végre, valami feszültségoldó. végre valami megmentő. időben elindulok. le a kocsihoz. mi van? a riasztó beriaszt. és nem bírom leállítani. először csak röhögök, majd úgy az egész nap sok hülye történését összetéve azok a könnycseppek óhatatlanul elindulnak az arcomon lefelé. senki nem látja, mert zuhog az eső. de én tudom, hogy ami az arcomon csurog lefelé az épp annyira sós, mint édes. az öcsém sem veszi fel a telefont. a barátnőm sem. a squash teremben nincsen térerő. a kocsi meg csak riaszt.
az igazat bevallva elönt valami olyan érzés, hogy nem is hordoz az élet a tenyerén. nem is vagyok különleges. vagy épp csak annyira vagyok különleges, mint amennyire mindannyian azok vagyunk. épp ugyanaz a szerencsétlen béna vagyok, mint bárki más. az aksi lemerült. a kocsi meg se mozzan. az öcsém sehol. és a könnyek csak peregnek lefelé. az eső meg csak zuhog. ott gugoltam a magassarkúban a kocsi mellett, nekidőlve. olyan tehetetlenül, elveszve. gyenge nőként, akit meg kellene már mentenie annak a hercegnek. nem kell fehér ló, nem kell semmi. csak egy nevetés kellene most.
és csöng a telefon. squashpartner keres. én meg csak bőgők. érzem, ahogy a szemfesték csípi a szemem. semmi nem megy úgy ahogy kellene. megint csöng a telefon, megint ő. 10 perc és jönnek. a vadidegen fiúk, akik mindig előttünk vannak a pályán, akikkel még csak néhány szót váltottunk jönnek. megmentenek. önmagamtól. és van indítókábel is náluk.
az idegen srácok, – akik már nem is olyan idegenek többé – odajöttek, segítettek. hihetetlen az emberek önzetlensége. hoztak egy csomó mosolyt nekem magukkal. ott áztak miattam az esőben. az emberek jók. kell, hogy működjön a felállított szívességbank(szeretetbank) teóriánk. kell.
az este padlizsánkrémes piritóssal, teával és nevetéssel zárult. valamint újra valami iszonyatos megnyugvással. minden a helyén a világban. nem tudom honnan van ez a hihetetlen sok energia, lendület körülöttem. hogy hogyan lehet akkor is minden egyensúlyban, amikor én triplán lehúzom a világot. nem tudom az őrangyalaim mikor szegődtek mellém, vagy már a születéssel megkaptam-e őket, nem tudom hogy mit tettem értük, tettem-e már eleget, megérdemlem-e őket egyáltalán, szeretnek-e mellettem lenni. nem tudom hogyan tudnék rájuk vigyázni. azt sem tudom vannak-e, és ha vannak kinek kell megköszönnöm őket. nem tudom kinek tartozom köszönettel a napokért. magamért. az életemért. de tegnap megbizonyosodtam arról, hogy valaki biztosan vigyáz rám. bárki is az nagyon köszönöm neki. nagyon.
ma vettem egy csodaszép ezüst medált. egy angyalszárny.
Oldal ajánlása emailben
X